Az 1341 m magas Hirschenkogel oldalában kialakított síközpont több sípályával – köztük könnyű, családi útvonallal – várja a látogatókat, de amire mi igazán kíváncsiak voltunk, az a 3 km-es, Kelet-Ausztria leghosszabbjaként aposztrofált szánkópálya!
Egy februári hétvégén érkeztünk Semmering-re, ahol az előző napon leesett rengeteg hó meseszép látványa mellett az első élményünk a rengeteg autó volt. Bár több parkoló is tartozik a központhoz, ezek dél körül már teljesen tömve voltak. Így 20 perc körözés után egy kissé távolabb próbálkoztunk. A sípályával szemközti hegyoldalban található Belvedere hotel és étterem parkolója előtt találtunk is parkolóhelyet. Bár egy tábla tanúsága szerint csak vendégek parkolhatnak itt, a személyzetet megkérdezve azt a választ kaptuk, hogy csak nyugodtan hagyjuk itt a kocsit. Cserébe aztán a nap végén ide ültünk be a jól megérdemelt és isteni finom vacsoránkra. Szóval Belvedere Hotel, Semmering… csak ajánlani tudom!
Na de nézzük a pályát! Ahhoz, hogy bármelyik pályát használni tudjuk, természetesen jegyet kell váltanunk. Fontos, hogy nincs külön szánkójegy és síjegy. Jegyünk a felvonóhasználatot teszi lehetővé, bármilyen eszközzel is csússzunk aztán le.
Íme néhány, a 2025/26-os szezonban aktuális jegyár:
napi jegy (09-16): 56,5 euro
reggeli jegy (09-13): 44 euro
délutáni jegy (12-16): 45 euro
éjszakai jegy (18-21): 48,5 euro
3 órás jegy: 45 euro
A fenti összegeken felül jegyenként +3 eurót kell fizetnünk a felvonóhasználatot lehetővé tevő kis kártyáért, amelyet csúszás végén visszaadhatunk és ezesetben persze a befizetett, 3 eurós összeg is visszajár.
A szánkózáshoz használhatjuk a saját szánkónkat, de ha esetleg szánkó nélkül érkezünk, arra is van megoldás: szánkónként 10 euro ellenében bérelni is tudunk. Megfigyeléseink szerint elég jó minőségű, masszív szánkókkal rendelkezik a központ, így aki a biztonságra és kényelemre törekszik, annak bőven megérheti ez a szűk 4000 Ft.
A kabinos felvonó alsó állomását beléptetőkapun keresztül érjük el (egyedül itt kell felmutatni a kis kártyánkat), a kabinok pedig meglehetősen szűkösek, de azért 6 ember szánkókkal együtt kényelmesen leülhet bennük. A beszállás ettől függetlenül elég körülményes: csúszásonként akár 15-20 percet is számolhatunk a sorban állásra.
Miután felértünk a Hirschenkogel csúcsára, több dolgot is tehetünk: csodálhatjuk a panorámát, beülhetünk a panorámás hüttébe vagy akár rögtön fel is pattanhatunk a szánkónkra és nekivághatunk a kalandnak!
Fontos, hogy az első 100-150 méteren nagyon ügyeljünk a körülöttünk lévőkre, ugyanis amellett, hogy hirtelen válik nagyon meredekké a pálya és erőteljesen kell fékezni, a családi sípályán csúszók is erre közlekednek. Így indulás után rögtön érdemes balra tartani és figyelni a Rodelbahn (szánkópálya) jelzésre.
A pálya 3 km hosszú, ezen a 3 km-en nagyjából 300 m a szintkülönbség, amelyet persze lefelé teljesítünk. Az útvonal több éles kanyar mellett jónéhány alagutat is tartalmaz, hogy a környező sípályáktól szintben el legyen választva. A pálya utolsó harmadának határán található Enzian hüttében pedig felfrissülhetünk vagy épp bátorságot gyűjthetünk a pálya utolsó szakaszához. :)
Ami az első csúszás során rögtön feltűnt számunkra, hogy a pálya iszonyúan hepehupás. Ha nem megfelelő ívet vagy irányt választ az ember a pályán belül, könnyen egy szánkón ülve hatalmasnak tűnő árokrendszerben találja magát. Itt aztán vagy fékezés nélkül átrongyolsz és reméled, hogy sem a szánkó, sem a csontod nem törik a sorozatos ugratók következtében vagy fékezel, de akkor meg általában kézzel-lábbal kell átlendíteni magad a hepehupák csúcsain. Ha csak le nem borulsz közben a szánkóról. :)
A helyzetet tovább bonyolítja a többi szánkós és a sok gyerek, épp ezért néhány alapvető írott és íratlan szabályt érdemes betartanunk. A pályán csakis irányítható, fékezhető eszközzel csúszhatunk, gyalogosan tilos rajta közlekedni és bár ez nem kötelező, én erősem ajánlom a következő felszereléseket: sisak, síszemüveg, síkesztyű, magas szárú bakancs és kamásli.
A döcögős részeken túl meglepően sima és jól csúszható szakaszokkal is találkoztunk, ahol bizony alaposan begyorsulhat alattunk a szánkó. Így kis túlzással folyamatos fékezésre kényszerülünk az egész pályán, de még így is megtörténhet, hogy elszámítunk egy-egy kanyart és a pálya széli hófalba ütközünk. Szerencsére a meredekebb részeken háló védi az ilyen módon kisodródó "versenyzőket".
Az említett Enzian hütte utáni kanyargós szakasz volt a kedvencem az első körben: itt olyan szépen vettem az egymás utáni, meredek kanyarokat, hogy alig vártam, hogy a következő körökben még tovább tökéletesítsem a kanyartechnikámat és még jobb íveket találjak.
Sajnos ez nem történt meg, mivel a pálya állapota néhány órás ottlétünk alatt is rohamosan romlott. A kezdetben még gond nélkül, nagy sebességgel csúszható szakaszokon egyre másra mélyültek és épültek a fájdalmas élménnyel kecsegtető ugratók és mélyedések. Ez valószínűleg a viszonylag nagy számú szánkózónak és az egyre enyhébb hőmérsékletnek köszönhető. Így ha legközelebb mennénk, valószínűleg a reggeli szánkózást választanánk; ezt javaslom Neked is, kedves olvasó.
Hogy mennyi csúszás fér bele a 4 órás időablakba? Nekünk konkrétan óránként 1, azaz összesen 4. Persze kicsit később érkeztünk és volt egy rövid periódus, amikor valamiért leállították a felvonót + én még videóztam is. 5-7 menettel azért simán számolhatunk még a hétvégi nyüzsgésben is. Egy csúszás kb 12-15 perc. Ha ehhez hozzávesszük a sorban állást + felvonózást, meg egy kis nézelődést a csúcson vagy a hütték környékén, simán összejön a 40-50 perces menet.
Mi még sosem szánkóztunk ilyen hosszú pályán, így nagyon élveztük az itt töltött időt. Még úgy is, hogy sokszor csak igen döcögősen lehetett haladni és a tömeg miatt sokszor olyan szakaszokon is fékezni kellett, ahol szívünk szerint teljes sebességgel csapattunk volna végig. Ettől függetlenül jó szívvel ajánlom a semmering-i szánkópályát, de ha tehetitek, hétköznap vagy hétvégén reggel keressétek fel!
Egy plusz tipp: a közeli Gloggnitz városa, amely Magyarország felől útba is esik, kötelező program a hozzánk hasonló csokiimádóknak. Itt találjuk ugyanis a Lindt egyik csokiüzemét, amihez egy hatalmas csokibolt is tartozik! Rengeteg, a magyar boltokban nem elérhető fajta közül válogathatunk, a lejárathoz közeli termékek pedig nevetséges áron kaphatók. Ráadásul amikor mi itt jártunk, 50 eurós összeghatár fölött + 30% kedvezmény is járt vásárlásonként. Az amúgy is féláron vagy az alatt kapható termékeknél ez tényleg ajándék... azt meg ki várja meg, hogy egy csoki megromoljon!? :)
A semmeringi szánkózásunkról készült videót itt találod:
