Legújabb túránk Somogy északnyugati csücskébe, az M7-es autópálya közvetlen közelében található Holládra vezet. A megközelítéssel így nem lehet gond, ahogy a parkolással sem – a település temetője mellett méretes parkoló vár minket.
Az autót hátrahagyva a temető mellett elhaladó dűlőúton vágunk neki a túrának, természetesen felfelé, vagyis a szőlőhegyek irányába. Ebben segítségünkre van a „zöld domb” jelzés, mely a zöld háromszög jelzésre nagyon hasonlító, de lekerekített csúcsokkal rendelkező alak.
Első látnivalóinkra nem is kell sokat várni! A tőlünk jobbra szolidan kiemelkedő Bari-hegy lankái alatt régi borospincék tűnnek fel, köztük Somogy egyik legidősebb pincéje, az 1779-ben épült Futó-pince. Kicsit később pedig egy méretes homokkőtömb emlékezik meg a Bari-hegyen egykor jellemző kőbányászatról.
A túra egyetlen, de meglepően szép kilátását a Kámán-hegy csúcsán álló Madárfigyelő kilátó nyújtja. Ide egy meglehetősen izzasztó, de a domboldalban élvezetesen kanyargó úton érünk fel. Igazi, nyugalmat árasztó környezet ez, az egyetlen kissé zavaró hatás a közeli M7-es forgalmának folyamatos zaja.
A kilátótól néhány száz méterre bújik meg a Bari-hegy legmegkapóbb látványossága, az 1785-ben épült Szent Donát-kápolna. Az egykori Bar település templomának köveiből épült kápolna a kilátóhoz hasonló békés hangulatot áraszt és nem mellesleg a környéke is szépen rendezett.
A kápolnát elhagyva rákanyarodunk a zöld sáv jelzésre, amely végig vezet minket a Bari-hegy széles platóján. A Marcali hát 35 km hosszúságú, 6-7 km széles löszös vonulata itt éri el legnagyobb, 257 m-es magasságát.
A lapos platón haladó út mentén elszórtan pincék és egyéb épületek láthatók, többségük valószínűleg teljesen elhagyatott. A lelakottság érzését csak még tovább növeli a rengeteg szemét, melyet útközben, a fák közé szórva találunk.
A házakat elhagyva megváltozik az erdő és ezzel egyútt az út is. A száraz időben valószínűleg könnyedén járható, széles erdészeti út februári ottjártamkor inkább hasonlít egy végtelen sártengerre.
A zöld sávról egy 350 m-es letérővel érjük el Pörkütt Márton sírját. Az ő történetéről nincs írásos emlék, ezért csak mendemondák alapján állíthatjuk, hogy ő egy betyár vagy épp egy kereskedő volt, akit egyébként betyárok gyilkoltak meg. Mindenesetre a sír környéke szépen gondozott, megér egy látogatást!
A Marcali-hát másik jellegzetes pontja a környéken futó utak találkozásánál lévő Kezesfa. Ezen a ponton valóban egy fa állt, méghozzá egy öreg tölgy, melynek ágai pont az ide futó utak irányába mutatott. Miután elszáradt, ágainak végét kéz formájúra faragták, így mutatta az utazóknak a helyes irányt. Ma már egy teljes egészében mesterséges útjelzőtáblát találunk itt, stílszerűen kéz formájú táblavégekkel.
A Marcali-hát legmagasabb pontja, a 257 m-es Kastély-domb a Kezesfa kereszteződésétől néhány perces sétával elérhető. Hogy ez a „csúcs” az én túrámból miért maradt ki és milyen érdekességeket láttam még az itteni kalandom során, az alábbi videóban megnézheted:
